Juhúúú juhúúú!!! 

Megtört a jég és végre van egy feliratkozója a blogomnak :D nem tudom elmondani, mennyire űberkirály érzés ez. 

 

Azért mégse hajózzunk el a nyáltenger hullámain, hiszen közeleg a húsvét. Sőt már szinte itt is van, bár ez az időjáráson nem látszik. Viszont ez lehetőséget ad arra mindenkinek, hogy természetjárás helyett inkább a konyhában "roskadjon". 

Eddig nem nagyon vittem túlzásba a húsvéti készülődést - mert az Nálunk Édesanyám reszortja - idén mégis megpróbálkoztam egykét dologgal. Így nem is húzom tovább az időt, hanem bemutatom a nagyon egyszerű ámde ötujjmegnyalós húsvéti kreációmat (dobpergés):

Ez a csodálatos remekmű a tojás, a lazac, a leveles tészta, a torma és a krémsajt megakirály kombója.

Nem is nagyon részleteznék itt mennyiségeket, mert felesleges. Az egész annyiból áll, hogy fogjuk a tojást, keményre megfőzzük. Ha kész, kitesszük hűlni és a leveles tésztát kinyújtjuk. Én boltit szoktam használni, nem rontom el az egyszerűen elkészíthető ételeket ilyen hosszadalmas és fárasztó pepecs munkával, mint a leveles tészta gyúrása. Szépen visszahozom a majdnem kiscsibéket, megpucolom és félbevágom őket. Éééés itt jön a nagy trükk. A leveles tésztára ráteszem a tojást, úgy hogy a fehérje részével érintkezzen, aztán a tojásra ráteszünk egy darab elmondhatatlanul szép színű füstölt lazacot és így csomagoljuk be a cuccot. Aztán mehet is a sütőbe 160-180°ra. Amíg sül elkészíthetjük a szószt. Ehhez a tömlősszerű retro camping sajtra - vagy ennek bármely krémsajt rokonára - lesz szükség. Ezt szépen simára keverjük, ízlés szerint csapatunk bele egy kis tormát, nem kell túl sok, pont az a lényeg, hogy ne  legyen a tormaíz túl domináns. Csűrünk bele minimál sót meg borsot, aztán egy kis tejszínnel felhigítjuk, hogy szép öntet állagot kapjunk. A majdnem sültcsirkéket kivesszük a sütőből, rázúdítjuk a fenséges tormássajtostejszínes felhőket és kész is.

A héten még jövök egy nyamnyam húsvéti sütivel is! Remélem várjátok :)

Nektek van valami egyedi húsvéti receptetek? Várom az ötleteket! Szívesen készítenék a Ti receptjeitekből  is valami finomat! Csak bátran! :)

B.

Megosztás a facebookon

Régen írtam.

Tudoom, tudoom a blogírás egyik fő szabálya, hogy folyamatos időközönként írjunk. De kéremszépen, ez nem olyan egyszerű, ha az embernek, nemhogy pozitív, még negatív visszajelzése sincs. Semmi. ( az utolsó két mondathoz ajánlanám: Clint Mansell - Together We Will Live Forever című számát) :D

Nadehogy senki ne legyen sértett, el kell mondjam, a kis "szünet" alatt volt időm a konyhában sürögni forogni, így csináltam pár dolgot. Többek között, megalkottam az 

ISTENCSÁSZÁR MORZSA

receptjét.

Ami így néz ki:

 

Ugyee? Ugye mennyire adja??? És még ötezerszer ilyen finom.

 

Szóval hol is kezdjem? 

Mondjuk a hozzávalókkal:

2 db tojás

10 dkg lisz

5 dgk túró

5 dkg vaj

5 dkg cukor

fél cs vaníliás cukor vagy vaníliaaroma vagy igazi vanília

valamennyi tej

 

Ez a recept annyira egyszerű, hogy bárki meg tudja csinálni. Tehár SRÁCOK, a barátnőknek lehet tolni a meglepetés vacsit az arcukba.

Úgy készítjük ezt a remek ételt, hogy szétválasztjuk a tojásokat. Majd a fehérjét egy csipet sóval meg egy robotgéppel megcsapatjuk. Viszonylag kemény hab kell, amivel aztán fel lehet légíesíteni a masszát.

Ha ezzel meg vagyunk, a tojássárgák jönnek. Ezeket a cukorral meg a vaníliával habosra verjük. Természetesen a cukor mennyisége nyugodtan csökkenthető, növelhető, ki mennyire édesszájú. Ebbe az elegybe belecsűrjük a túrót, az olvasztott vajat meg a lisztet, összekeverjük. Persze azért külön külön is bele kell kevergetni. Végül egy jó sűrű masszát kapunk, amit egy hümmnyi tejjel kicsit fellazítunk, majd óvatosan belekeverjük a tojásfehérjét. Lehetőleg minél kevésbé rohadjon össze keverés közben az a drága fehérje.

Végeztünk a tésztával. Már csapathatjuk is a vajat a serpenyőbe, ami szerintem teflon legyen, nehogy megégjen az aranysárga vajtenger. Amint elég melegnek érezzük, loccsantsuk bele a tésztát és mint a rántottát időközönként keverjük fel. Lesznek nehezebb időszakok, amikor úgy összeáll a tészta, hogy azt hisszük elcsesztük az egészet, mert úgy néz ki, mint egy adag róka (és itt nem a cuki kis vukkra gondolok), de ne adjuk fel, hiszen folyamatos fakanalas szaggatás mellet ilyen szép lesz az, mint a képen.

Ne ijedjünk meg, ha megbarnulnak darabok. Ez ennek az ételnek kell. Hagyjuk, hogy életre keljen, kapjon egy kis színt. Hiszen ez az édesség attól jó, hogy kívül van egy ropogós kéreg, a belseje pedig krémes.

Ennek a az édességnek két titka van. Az első, ha úgy látjuk elfogyott a vaj a tészta alól, azt azonnal pótoljuk újabb munícióval, a másik pedig: kész van a cucc, megsült, de nem zárjuk le a tüzet, hanem megszórjuk egykis kristálycukorral és rápirítjuk. Ahhh PERFECT.

Ezután már csak egy jófajta házilekvárt kell szerezni. Én speciál áfonyát találtam, de bármilyen íz jó. Az se baj, ha csak egy kis porcukor vagy a semmi figyel a morzsán. De például kompótba úszva is el tudom képzelni. nyamnyam

Remélem Valaki érzi ebben az édességben a lelkesedést és a sok sok szeretetet és elkészíti majd otthon.

Ti szoktatok császármorzsát/smarnit csinálni? Ha igen, hogyan és milyet? Kíváncsian várom az ötleteket/recepteket!

 

B.

Megosztás a facebookon

Ahogy az előző bejegyzésben is említettem már, két helyet látogattam meg Győrben születésem évfordulóján. "A fűszeres"-ről elolvashattátok véleményem, most pedig jöjjön a várva várt második felvonás.

A nagy rajongótábornak örvendő Westy nevezetű vendéglátó egységek legújabb tagja a 

Westy Brgr

Őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket a helyhez, hiszen az én szívemet már elnyerte egy hambizda Győrben, de erről majd később...Nem is tudom, hol kezdjem kiborulásomat. 

Ami először szemet szúrt, hogy a személyzet egyik tagja éppen a reggeli/déli? kitudjamelyik kávéját fogyasztotta egy jó kis tejeskávéval a mamától kapott bögréből a hely előtt. Ez nagyon nagyon nem volt szimpatikus Nekem. Értem én, hogy szereti a kávét meg néha elszív egy cigarettát, de kérve kérem, ezt ne a kirakatba tegye!!! Ahogy meglátta, hogy bemegyünk a tavaszi dohányszag illatával egyből utánunk suhant, hogy márpedig mit akarunk itt. 

A nagy sokk után, amiért gyorsan meg kellett szakítania napi rituáléjét miattunk - mert ketten is voltunk ám első alkalommal a helyen - elfelejtette felsimerni, hogy hopp ezek új vendégek, akik esetleg nagyon nincsenek tisztába a helyen kihasználható lehetőségekkel.

Lányos zavaromban kértem egy Dodge JackD Viper névre hallgató csajos (100g) méretű burgert. Ez annyit jelent, hogy egy sajtburger van megbolondítva egy kis extra roppanós baconnel, pirított hagymával és Jack Daniel's szósszal.

A szendvics kínosan hamar kész lett. Hátjó. Kikiabál, hogy kész. Ez szerintem egy kicsit illetlen egy ilyen max 10 négyzetméter nagyságú helyen, amiből 4-et elfoglal a pult meg a "konyha".

Kóstoljunk. Beleharaptam. Ízlelgetem. Megnézem a bucit, ami feltűnően sárga, arra gondoltam, talán kukorica lisztből van. Ez könnyen előfordulhat, hisz a helyen GLUTÉNMENTES hamburgert is kaphat az éhes lisztérzékeny, ami egy nagyon nagy pozitívum. Harapok még egyet és rájövök, hogy az extra roppanós bacon tényleg az, aminek nevezik és a pirított hagyma is finom volt. A hús...a hús....ugorjunk neki még egyszer a húsnak...tehát a hús egy összeugrott ízetlen túl puha állagú valami volt, ami teljesen elvette a hambi hangulatát. Arról nem beszélve, hogy az egésznek egyben egy jó marhapörkölthöz hasonlított az íze. Amit persze kedvelek, de nem így, ilyen formában.

A hamburger egyáltalán - de még csak megközelítőleg sem nézett úgy ki, mint ahogy a szórólapon. Ez szerintem ilyen árak mellet, így kialakított hamburgerezőnél a minimum lenne.

Hát sajnálom, hogy nem jött be a tervem, miszerint találok egy olyan hamburgerezőt a belvárosban, ahol szívvel-lélekkel-odaadással-törődéssel és fantáziával készítik az ételeket.

 

Ti jártatok már a helyen? Csalódtatok már hambizdában? Ajánljatok jó helyeket, ahol finom hamburgert lehet enni az országban.

B.

Megosztás a facebookon

Tegnap volt a szülinapom. Gondoltam meglepem magam azzal, hogy lehúzok két helyet is a listámról, ahol ízekre éhes lelkemet megetethetem valami finommal. Sajnos csalódás ért.

Az első hely a győri "A fűszeres" gourmet reggeliebéduzzsonnázócukrászdakisbolt szerűség.

Első benyomás: minimál stílus, klasszikus barna/fehér színek, fa berakások, néhány növény, tehát semmi formabontó vagy egyedi. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen stílusos nem agyoncsicsázott környezetben csak az ételre koncentrálhat az ember. 

Meg is álltam gyorsan a hűtő pultnál, hogy megnézzem mi mennyeit falatozhatok szülinapom reggelén, de sajnos csalódás ért. Főleg az szúrt szemet, hogy a sütemények és a bagel szendvicsek meg még kitudja mi egy hűtőben volt. Ami nekem esztétikailag meg ízügyileg is kicsit fura, hiszen tudjuk, hogy a hűtőben mennyire tudnak szagok/ízek átterjengeni egyik ételből a másikba.

Leültem. Kezembe vettem az étlapot? vagy inkább hívjuk egy 2. osztályos gyerek füzetének, akinek éppen kifolyt az üdítő a táskájában meg a vajas-szalámis szendvics is kicsit rákenődött.

Kértem egy lazacos bagelt. Finom volt, a bagel is megfelelő állagú volt, nem túl tömör nem is túl levegős. Egy kis füstölt lazac, jellegtelen ízű sajtkrém, rukkola volt benne. Több, mint 500 Forintba került. Nekem ez nem érte meg.

Gondoltam még egy laza szendvics lecsúszik. Rendeltem magamnak egy sima mezei chorizos szendvicset. 4 féle buciból lehetett választani, természetesen sokmagvasat választottam, hiszen az ilyen reggel sosem árt. Nagyon vártam már, hogy mit kapok, mivel ilyen alapanyagokat azért ritkán fogyaszthat csak úgy Magyarországon az ember. Ezzel szemben kihoztak egy valamit, amit a fekete tányéron alig lehetett meglátni...egy nagyon kicsi buci, 3 vékony szelet chorizo, egy szelet paprika, rukkola és talán teavaj volt benne. Finom volt, de  az árát nem érte meg.

A személyzet elég feledékeny volt. Sajnos a kávéhoz a hideg tejet nem kaptam meg soha és többször is vissza kellett jönniük megkérdezni, hogy mi is volt, mit kértem...ajánlanám nekik egy notesz használatát.

Illetve, ami még szemet szúrt, a félig leszakadt bojler az illemhelyen.

Úgy gondolom, ha egy hely modoros akar lenni, gourmet ételeket felszolgálva, akkor ezeket a "bakikat" nem engedheti meg magának.

Összességében úgy gondolom, hogy "A fűszeres" egy túlárazott hely, ahol nem használják ki a jó minőségű alapanyagok adta lehetőségeket. Reméljük a jövőben ezen változtatnak, mert az ötlet jó és nem megvalósíthatatlan.

Ti jártatok már ezen a helyen?

 

B.

Megosztás a facebookon