Régen írtam.

Tudoom, tudoom a blogírás egyik fő szabálya, hogy folyamatos időközönként írjunk. De kéremszépen, ez nem olyan egyszerű, ha az embernek, nemhogy pozitív, még negatív visszajelzése sincs. Semmi. ( az utolsó két mondathoz ajánlanám: Clint Mansell - Together We Will Live Forever című számát) :D

Nadehogy senki ne legyen sértett, el kell mondjam, a kis "szünet" alatt volt időm a konyhában sürögni forogni, így csináltam pár dolgot. Többek között, megalkottam az 

ISTENCSÁSZÁR MORZSA

receptjét.

Ami így néz ki:

 

Ugyee? Ugye mennyire adja??? És még ötezerszer ilyen finom.

 

Szóval hol is kezdjem? 

Mondjuk a hozzávalókkal:

2 db tojás

10 dkg lisz

5 dgk túró

5 dkg vaj

5 dkg cukor

fél cs vaníliás cukor vagy vaníliaaroma vagy igazi vanília

valamennyi tej

 

Ez a recept annyira egyszerű, hogy bárki meg tudja csinálni. Tehár SRÁCOK, a barátnőknek lehet tolni a meglepetés vacsit az arcukba.

Úgy készítjük ezt a remek ételt, hogy szétválasztjuk a tojásokat. Majd a fehérjét egy csipet sóval meg egy robotgéppel megcsapatjuk. Viszonylag kemény hab kell, amivel aztán fel lehet légíesíteni a masszát.

Ha ezzel meg vagyunk, a tojássárgák jönnek. Ezeket a cukorral meg a vaníliával habosra verjük. Természetesen a cukor mennyisége nyugodtan csökkenthető, növelhető, ki mennyire édesszájú. Ebbe az elegybe belecsűrjük a túrót, az olvasztott vajat meg a lisztet, összekeverjük. Persze azért külön külön is bele kell kevergetni. Végül egy jó sűrű masszát kapunk, amit egy hümmnyi tejjel kicsit fellazítunk, majd óvatosan belekeverjük a tojásfehérjét. Lehetőleg minél kevésbé rohadjon össze keverés közben az a drága fehérje.

Végeztünk a tésztával. Már csapathatjuk is a vajat a serpenyőbe, ami szerintem teflon legyen, nehogy megégjen az aranysárga vajtenger. Amint elég melegnek érezzük, loccsantsuk bele a tésztát és mint a rántottát időközönként keverjük fel. Lesznek nehezebb időszakok, amikor úgy összeáll a tészta, hogy azt hisszük elcsesztük az egészet, mert úgy néz ki, mint egy adag róka (és itt nem a cuki kis vukkra gondolok), de ne adjuk fel, hiszen folyamatos fakanalas szaggatás mellet ilyen szép lesz az, mint a képen.

Ne ijedjünk meg, ha megbarnulnak darabok. Ez ennek az ételnek kell. Hagyjuk, hogy életre keljen, kapjon egy kis színt. Hiszen ez az édesség attól jó, hogy kívül van egy ropogós kéreg, a belseje pedig krémes.

Ennek a az édességnek két titka van. Az első, ha úgy látjuk elfogyott a vaj a tészta alól, azt azonnal pótoljuk újabb munícióval, a másik pedig: kész van a cucc, megsült, de nem zárjuk le a tüzet, hanem megszórjuk egykis kristálycukorral és rápirítjuk. Ahhh PERFECT.

Ezután már csak egy jófajta házilekvárt kell szerezni. Én speciál áfonyát találtam, de bármilyen íz jó. Az se baj, ha csak egy kis porcukor vagy a semmi figyel a morzsán. De például kompótba úszva is el tudom képzelni. nyamnyam

Remélem Valaki érzi ebben az édességben a lelkesedést és a sok sok szeretetet és elkészíti majd otthon.

Ti szoktatok császármorzsát/smarnit csinálni? Ha igen, hogyan és milyet? Kíváncsian várom az ötleteket/recepteket!

 

B.

Megosztás a facebookon